izgulj a képzeletedre, izgulj, hogy sosem teljesül be izgulj, nehogy megvalósuljon mer' akkor hiába izgulsz, hogy izgultál hiábavaló volt az odavezető út is Ha erős vagy, legyél maskarás, hidd el hogy te vagy a világ közepe hidd el, hogy megmaradnak a titkaid ha gyenge vagy, meztelenre vetkezve siránkozzál, panaszkodjál hidd el, hogy egy senki vagy, mégis mindenki téged néz izgulj a képzeletedre izgulj hogy sosem teljesül be mert akkor hiába izgulsz hogy izgultál hiábavaló az odavezető út is ha erős vagy hidd el te vagy a világ közepe ha gyönge vagy mezítlenre vetkezve siránkozzál panaskzodjál hidd el hogy senki vagy mégis mindenki téged néz ----- get excited for your fantasy get worried that it stays unfulfilled get excited so it never comes true because then you got worried in vain for getting excited and the road leading there was for nothing if you’re strong, don a mask and believe that you’re the center of the world believe your secrets remain if you’re weak, stripped naked whine and lament believe you’re a nobody but still everyone’s watching you

egy elszabadult gondolat, hogy minden nagyon jó soha nem érsz a végére mert olyan bódító független minden, egyenesen nézel talán kurvára nem érted mi törétnik most veled talán egyedül kéne most lenned és nem hagyni elszabadulni minden vágyat hogy körbeérjen az ördögi kör ami olyan csábító és veszélyes de valami visszafog hirtelen ami mindennél keményebb egy szikra vagy láng, már te sem tudod de lehúz nagyon nagyon mélyre öklendeztet és hátbavereget de érzed hogy egy geci, és nem ereszt ellenállsz, alázattal, méltósággal tudod, hogy nincs hatalmad felette alásündörögsz illatosan hogy távolból bámuljon csak a nyomorúság dőlj hátra és nyugodjál meg ennél rosszabb már úgysem lehet dőlj hátra és nyugodjál meg ennél rosszabb már úgysem, már úgysem lehet dőlj hátra mit ugrálsz apró terepasztal - a legmagasabb hegyoromról mogyoróplüss fotelból bámulod szánalmas forgolódásotok ledőltél már, megnyugodtál? ennél jobbat már úgysem tehetsz ---- a runaway thought that everything's well you never get to the end because it’s so intoxicating everything’s independent, you look straight ahead maybe you have no fucking clue what’s happening maybe you should be alone and not let desires break loose so the vicious circle that’s so tempting and dangerous comes around but suddenly something holds you back that’s tougher than anything a spark or a flame, you have no idea but it drags you down deep makes you gag and pats you on the back but you feel it’s a dick and it wont let go you resist with humility with dignity you know you have no power over it perfumed, you crawl under it so misery only stares at you from afar sit back and relax it can’t get any worse than this a paltry table of miniatures - from the highest mountaintop in a hazelnut comfy armchair you watch the pitiful bustle settled down? relaxed? you can’t do any better than this

már szöveget írni is lusta vagyok de van egy kedvenc zenekarom finom testüket gyakran látogatom kedvenc bőröm Unholy Bendő a burkoló, a pusztító, bekebelező Unholy Ferás a hódító, a kábító, örök tekerő Unholy Kristály a tévesztő, a renyhítő, nyavalyahozó Kedvenc agyam mégis Unholy Bluntkid a csábító, a parázna, búsuló Buddha ---- i’m too lazy to write lyrics but i have a favorite band whose fine bodies i often possess my favorite skin, Unholy Bendő enveloper, destroyer, devourer Unholy Ferás conqueror, narcotic, eternal grinder Unholy Kristály mistaken, slothener, plague-bringer my favorite brain’s still Unholy Bluntkid beguiler, debauched, grieving Buddha

a zárt osztályon időzgetek hol írók, költők, elmélkedők hadvezérek és mérnökök élesre késelt ellenfényben eregetik képzeteiket felidézhetem emlékeim időzhetek a régi barátokon filósok meg késesek mészárosok és matematikusok tudták a képletet nem keseregtek, hogy savanú az a csalamádé mióta sava-sava-savanú a csala-csalamádé mert savanú ugye savanú? örömlányok és selyemfiúk nyálkát húznak a combomon nem értik, mért jobb haverom néró, Pol Pot és Yakubu Gowon ne mondd már! mióta sava-sava-savanú a csala-csalamádé mert savanú! sava-sava-savanú a csala-csalamádé, ugye? ---- i bide my time in the lunatic ward where writers, poets, thinkers, generals, and engineers in a knife-sharp backlight kite around their ideas i can recall memories linger on old friends philosophers and cutthroats butchers and mathematicians knew the formula they didn’t moan that the pickles are sour since the pickles are sour indeed because it’s sour it’s sour, isn’t it? prostitutes and gigolos trace their slime across my thigh they don’t understand why Nero, Pol Pot, and Yakubu Gowon are better friends of mine don’t you say! since the pickles are sour because they’re sour the pickles are sour, aren’t they? aren’t they?

csak a tekerés, meg a rázás, meg a füstölés meg a füstölés csak a rázás, csak a rázás, meg a lekvár a rázás, meg a lekvár a lekvár a lekvár tekerés! a rázás! a füstölés! a füstölés csak a tekerés, meg a rázás, meg a füstölés csak a tekerés, meg a rázás meg a füstölés aljasít fel mega, mega mega füstölés meg a füstölés, a füstölés meg a füstölés ---- just the grinding, the shaking, the smoking just the shaking just the shaking and the jam the jam the grinding the shaking the smoking just the grinding, the shaking, the smoking depraves and elates and, and and the smoking, the smoking, and the smoking

words (mostly) by Lao-ce, in the translation of Sándor Weöres okos, aki érti az embereket, aki önmagát érti, ihletett hatalmas, aki másokat legyőz aki önmagát legyőzi, erős aki törekszik, nincs híján akaratnak aki megelégszik, gazdag aki nem veszti természetét: hosszúéletű aki nem veszti emlékezetét: örökéletű ha mindez neked nem elég ha nem ezt akarod öleld magadhoz a jó öreg szőrös, és beszívott Sátán testvért ---- who understand others is intelligent who understands themselves is enlightened who overcomes others has strength who overcomes themselves is powerful who covets has willpower who settles is rich who does not lose their nature lives long who does not lose their memory lives eternally if this is not enough for you if this is not what you want embrace good ol’ hairy and high brother Satan

hogy a picsába volt az az ütem kecskebőrökön szólt az eredeti erőszak az igazi gyűlölet beverekedve, begombáztatva berohasztva a barlangok mélyén ment az igazi buli hogy? nem! hogy a picsába volt az az ütem a medveszakáll cibáló éjjeli pogó hogy? nem! hogy a picsába volt az az ütem?! ---- how the fuck did that beat go it was played on goat skins the original violence the real hatred beaten down, shroomed out, rotted through in the depths of caverns raged the real party how? no! how the fuck did that beat go that bear-beard pulling midnight mosh how? no! no! how the fuck did that beat go it was played on goat skins the original violence the real hatred beaten down, shroomed out, rotted through in the depths of caverns raged the real party the real party how? no! how the fuck did that beat go?!

demerung patópálurak pvc-fonat székeken kopár buckákon mindegyik volt lassan mindegyik egy minden dűlőre jut egy pöffeszkednek, pöfékelnek felfúvódott belét ha megvakarja a szőr hangosabban serceg mint ahogy rotyog pálinkával telt pipája a pokolban is adót csal és adót szed más nem maradt, örömet egyik sem lelhet semmiben ezért a megtévesztés, a hazugság, a kapzsiság meg nem kérdőjelezhető tudatával próbálja elhesSegetni azt a viszkető gondolatot hogy ő már örökké ide tartozik hozzátok a ládát, a szép tulipántosat hozzátok szólok, lidérces lápiak hozzátok serényen benne minden eszközzel! hozzátok szegődtem, mint bolyhos szatír hogy a pokol minden szegletében hírét adjam hozzátok álnokságban alantasabbaknak mocskos kis kaloda hozzátok elébem a szégyennek fáját hozzátok hűséges elégtétel keretét mocskos kis kaloda ős nyelvet beszélnek, mégis mind oly ostoba a lakossági nyomort zsarnokának választja mocskos kis kaloda hozzátok, de gádzsisan vonuljatok halott nimfái letűnt arankoroknak hozzátok jó leszek, nem úgy, mint hozzájuk hozzátok gyilkositokat, elnyomoitokat mocskos kis kaloda setét éj mocskos kis kaloda de ha meghal, egyszer, csak egyszer de kitudja hány évre vagy órára bezárom oda, hogy miket teszek velük arról mérföldnyi pergamen krónika nem kell felcsavarnod büszkén mutatom tekerjé má inkább, terekjé! mocskos kis kaloda ősnyelvet beszéltek, mégis mind oly' ostobák vagytok a lakossagi nyomort zsarnokotoknak választjátok mocskos kis kaloda ---- twilight afternoon farmers in vinyl wicker chairs were on barren mounds slowly becoming one one for each dune they flaunt themselves and puff when they scratch their distended bowels the hairs crackle louder than how their pipes filled with hooch bubble even in hell they commit fraud and collect taxes nothing else is left, they can’t take delight in anything, so – with an unquestioned sense of delusion, deceit, and avarice – they try to shoo away the nagging thought that they belong here for eternity bring me the chest, the pretty one with tulips i speak to you from the haunted bogs bring it quickly with all the implements i joined you as a hairy satyr to bring your news to all corners of hell to those inferior in sin dirty little stocks bring before me the tree of shame bring the frame of faithful satisfaction dirty little stocks they speak an ancient tongue yet they are so inane they choose public misery as their tyrant dirty little stocks bring it to me but move seductively dead nymphs of lost golden ages i’ll be kind to you, unlike to them bring your murderers and oppressors dirty little stocks dark night dirty little stocks if they die – once, just once but who knows for how many years or hours i’ll lock them up there, what i’ll do to them is recorded on a mile-long parchment chronicle you need not roll it up, with pride i show it off roll one up instead, grind it! dirty little stocks you speak an ancient tongue yet you are so inane you choose public misery as your tyrant dirty little stocks

hétfő örök hétfő az Acheron partján örök hétfő van rázkódó folyosókon kárhozó lelkek nyakukban lógnak az ördögi jegyek szorongok helyemen a koszos ablak mellett mindig más árnyak a nyakamba lihegnek minden nap hétfő van kuporgok kupémban kilenc hadirokkant perverz vén ördög kilenc megállón tuszkolja az örök vendégeket kilencet csattan a farka mikor elégedett hétfő örök hétfő az Acheroen bűzhödt lápos partján mindig örök hétfő van a száguldó vonat szaporán szedi a talpfákat éjjel majd talán ritkulás tapasztalható az utasforgalomban emberrablók ektovalagával arcomban apró törékeny örökkévalónak érzem magam kéjenc törpék szolgamedencét vonszolnak a folyosó telis-tele kárhozatra kullogó arcokkal reggeltől estig a mosdóig elmenni sem merek félek, hogy az ostoros urdung kalauzok valami latorral összetévesztenek és magukkal visznek hogy kerültem ide? látszat éltem, nem is éltem hazug hív szépeskedés itt eme luxuskabin és a vörös bársonpadon aranyszín hímzés hirdeti fakó posztón ez kamu ez ember se volt gyávaságból, nem jószándékból jártam mások kedvében nem elég ez jegyre Disz városába sem és a habos-babos fodros-bodros mennyekbe sem talán egyedül kéne most lennem, hagynom elszabadulni gyűlöletem talán hagynom kéne a vonat hagynom kéne ezt a rohadt vonatot hogy körbeérjen a hétfő ha örök hétfő itt bármit megtehetek gyere te öreg pederaszta vár a hibbant narkós kurva várlak szeparémban fújom a szolgamedencét gyere bús krampusz, ma játszani fogunk eredjetek kifele ez az én kupém az én kupém, az én szabályaim az én hétfőm van örökké az én csön-dem-van-ö-rö-kké fülledt zajos mocskos zsúfolt látszatkárhozat nekem nincs is igazi büntetésem az örökkévaló peremén minden napom ugyanaz, de mégsem minden hétfőn kerengnek, tülekednek, jajveszékelnek mosottan suhanó ligetes Plateau d'Acheron a madárszaros aranykeret ablakon ha felállok a kényelmem elveszítem azért reménykedtem, hogy előbb elhullotok köröttem de idő előtt véget ért hazug létem idő előtt véget ért hazug létem ---- monday, eternal monday, it's an eternal Monday on the banks of Acheron damned souls on rumbling corridors demonic tickets hung around their necks distress in my place next to the dirty window ever-changing shades breathe down my neck every day is monday hunkered down in my couchette nine war-crippled perverse old devils pushing eternal guests through nine stations their tails crack nine times when they’re satisfied monday, eternal monday, it’s always an eternal monday on the putrid swampy shores of acheron the speeding train tears up the wooden sleepers there might be a decrease in passenger traffic at night with the ecto-asses of kidnappers in my face i feel tiny, fragile, eternal lecherous dwarves dragging an inflatable pool full of piss the corridor packed with faces marching to damnation from morning to night i’m even afraid to go to the bathroom i’m afraid that the whip-wielding devil conductors mistake me for some sinner and take me away how did i get here? a facade of life, i have not lived this luxury couchette is an untruthful self-concieted euphemism golden embroidery proclaims on the crimson velvet bench’s faded baize: this one’s a fake, it wasn’t even human i pleased others not out of good will but out of cowardice this is not enough for a ticket to the city of Dis and not enough for the fluffy frilly heavens either maybe i should be alone, let loose my hatred maybe i should let this train i should let this fucking train to make its round trip if the monday’s an eternal one i can do anything come you old pederast the dumb druggie whore awaits i await you in my couchette, inflating the pool come sad krampus, we’ll play today get out of here this is my couchette my couchette my rules my eternal monday my eternal silence humid noisy dirty crowded semblance of damnation i don’t even have a real punishment at the edge of eternity all my days are the same almost every monday they’re pushing, crowding, and moaning the washed-out woods of Plateau d'Acheron whipping by in the birdshit-stained golden-framed window if i stand up i lose my comfort so i hoped you would die out around me but my fake existence ended before its time but my fake existence ended before its time