hétfő örök hétfő
az Acheron partján örök hétfő van
rázkódó folyosókon kárhozó lelkek
nyakukban lógnak az ördögi jegyek

szorongok helyemen a koszos ablak mellett
mindig más árnyak a nyakamba lihegnek
minden nap hétfő van
kuporgok kupémban

kilenc hadirokkant perverz vén ördög
kilenc megállón tuszkolja az örök vendégeket
kilencet csattan a farka mikor elégedett

hétfő örök hétfő
az Acheroen bűzhödt lápos partján mindig örök hétfő van
a száguldó vonat szaporán szedi a talpfákat
éjjel majd talán ritkulás tapasztalható az utasforgalomban

emberrablók ektovalagával arcomban
apró törékeny örökkévalónak érzem magam

kéjenc törpék szolgamedencét vonszolnak
a folyosó telis-tele kárhozatra kullogó arcokkal
reggeltől estig a mosdóig elmenni sem merek

félek,
hogy az ostoros urdung kalauzok valami latorral összetévesztenek
és magukkal visznek


hogy kerültem ide?

látszat éltem, nem is éltem
hazug hív szépeskedés itt eme luxuskabin
és a vörös bársonpadon aranyszín hímzés hirdeti fakó posztón
ez kamu ez ember se volt

gyávaságból, nem jószándékból jártam mások kedvében
nem elég ez jegyre Disz városába sem
és a habos-babos fodros-bodros mennyekbe sem
talán egyedül kéne most lennem, hagynom elszabadulni gyűlöletem

talán hagynom kéne a vonat
hagynom kéne ezt a rohadt vonatot

hogy körbeérjen


a hétfő ha örök hétfő itt bármit megtehetek

gyere te öreg pederaszta
vár a hibbant narkós kurva
várlak szeparémban fújom a szolgamedencét
gyere bús krampusz, ma játszani fogunk

eredjetek kifele
ez az én kupém
az én kupém, az én szabályaim

az én hétfőm van örökké az én
csön-dem-van-ö-rö-kké


fülledt zajos mocskos zsúfolt látszatkárhozat

nekem nincs is igazi büntetésem
az örökkévaló peremén minden napom ugyanaz, de mégsem
minden hétfőn kerengnek, tülekednek, jajveszékelnek
mosottan suhanó ligetes Plateau d'Acheron
a madárszaros aranykeret ablakon

ha felállok a kényelmem elveszítem
azért reménykedtem, hogy előbb elhullotok köröttem
de idő előtt véget ért hazug létem
idő előtt véget ért hazug létem

----

monday, eternal monday, it's an eternal Monday on the banks of Acheron
damned souls on rumbling corridors
demonic tickets hung around their necks

distress in my place next to the dirty window
ever-changing shades breathe down my neck
every day is monday
hunkered down in my couchette

nine war-crippled perverse old devils
pushing eternal guests through nine stations
their tails crack nine times when they’re satisfied

monday, eternal monday, it’s always an eternal monday on the putrid swampy shores of acheron
the speeding train tears up the wooden sleepers
there might be a decrease in passenger traffic at night

with the ecto-asses of kidnappers in my face
i feel tiny, fragile, eternal

lecherous dwarves dragging an inflatable pool full of piss
the corridor packed with faces marching to damnation
from morning to night i’m even afraid to go to the bathroom

i’m afraid
that the whip-wielding devil conductors mistake me for some sinner and take me away

how did i get here?

a facade of life, i have not lived
this luxury couchette is an untruthful self-concieted euphemism
golden embroidery proclaims on the crimson velvet bench’s faded baize:
this one’s a fake, it wasn’t even human

i pleased others not out of good will but out of cowardice
this is not enough for a ticket to the city of Dis
and not enough for the fluffy frilly heavens either
maybe i should be alone, let loose my hatred

maybe i should let this train
i should let this fucking train

to make its round trip

if the monday’s an eternal one i can do anything
come you old pederast
the dumb druggie whore awaits
i await you in my couchette, inflating the pool
come sad krampus, we’ll play today

get out of here
this is my couchette
my couchette my rules
my eternal monday
my eternal silence


humid noisy dirty crowded semblance of damnation

i don’t even have a real punishment
at the edge of eternity all my days are the same
almost every monday they’re pushing, crowding, and moaning
the washed-out woods of Plateau d'Acheron
whipping by in the birdshit-stained golden-framed window

if i stand up i lose my comfort
so i hoped you would die out around me
but my fake existence ended before its time
but my fake existence ended before its time